A fenti fényképen: Weöres Sándor levele Lehoczky Józsefnek 1981-ben. - A Mozgó Világ folyóiratot nemsokkal rá az akkori kultúrpolitika betiltotta.
A vitéz
Villámként forgatta a kardot, és őrültmód szervezte a harcot.
Lova hátán tízszer menekült, hármat vágott, haj! s trónra került.
Trónola székén hetven évig, és népe zengte nevét fel az égig.
Nem tetszettek a hajdani eszmék, érzé, pattogzik róluk a festék.
Új házat és új mázat alapított, benned pedig más vágyat alakított.
Elsöprötte a régi isteneket, és imádtál újra fétiseket. Bálványaid lettek már a vezérek, hajlongott a tömeg, és épp nem a vének. Mert ki öreg volt, vágyta, védte a múltját, szólt, füttyentett, és szájába dugta az ujját.
Téptük a szájunk és ráztuk a rongyot, ám fordult a világ, s egy bölcs szava szólott: - Mit tesztek, mit tesztek? Ostoba népség! Magatoktól pusztultok, elnyel a sötétség!
-Vén bagoly! Mit szólsz te?! Ne szemétkedj! Most üssek magamon léket? Most, hogy valahára biztosan állok? Vigyázz, mert feléd sújt az átok! Átok sújt rád fétiseinkből! Vigyázz, mert kizáratsz közösségeinkből!
-Mit nekem közösség! Találok híveket! Felőlem hallasz még szárnyaló híreket!
És szónak állott. Bölcs szava szent volt, ifjakból alakított tábort, s tanaikból, mire megholt, tömegek nyelték le a mámort.
Tana ezer esztendőn is átmént, csakhát új kor új tana másként értelmezte, s kifacsarta a szót! - Új vezér született. Soha jobbKOR jót!
/Lehoczky József,1979./
§§§
Régészeti lelet
A XX. század embere kőbe véste fájdalmait. Magány és tömegkín között rohant őrültmód, és tépte haját, ha nem szólt zene.
Vágyta a hangot és a gyönyört. Vágyta a lüktetést, a ritmust, szerelmes fogak csattogását, sugárban ömlött a veríték a testeken...
Nagy csokor virág volt az élet, szirmok hulltak pelyhedzve az égen. Virágot kaptam és virág szállt feléd, a fájdalmaknak messze kellett volna szállniok.
- Adni akarok! -súgta a szél, te is súgtad: - Én is!
Kapni egyik sem akart, mégis kitört a háború.
Szétváltak a lélek útjai, elköltözött a szeretet. Idegen testek fonódtak össze, csak forróság kellett. Lehervadtak a liliomok, nem turbékolt többé gerlice, és árvalányhaj nőtt a sírokon.
A XX. század embere kőbe véste fájdalmait. Magában sírt, nem jajgatott, csak a kő tudta, mi fáj, de az hallgatott.
/1976./
§§§
Keresse: Lehoczky József: Magyar lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve. Írja be a Google-keresőbe a szerző nevét és a könyv címét, s meglátja, hogy éppen hol árusítják a könyvet kedvezményesen, megrendelhető könyvkereskedőknél is, forgalmazza még Líra Zrt, Rózsvölgyi és Társa stb. Megrendelhető a Novum Kiadó raktárából is! Tekintse meg a kiadó honlapján az elérhetőséget és a könyvről szóló tájékoztatót a www.novumpocket.com oldalon! - Részletesebb ismertetőt olvashat még a http://novella-vers.hupont.hu/ oldalon is, - innen is elérhető a kiadó raktárának az email címe! Keresse a könyvet! Jó olvasást kíván önnek a szerző: Lehoczky József
A következő linkre kattintva eljuthatsz a Csodaszarvas Internetes Műkereskedelmi Piactérbe, ahol nemcsak festményeket nézegethetsz, hanem a lexikonban művészettörténeti ismeretekhez juthatsz;- megtalálod a festők, szobrászok jegyzékét , régészeti híreket olvashatsz, megtudod. hogy hol és mikor vannak műkereskedelmi és ékszer, drágakő stb. árverések! - Látogasd meg az oldalt, majd térj ide vissza! - Kattints ide:
http://antikregiseg.hu/piacter/
index.php
