MODERN KÉPZŐMŰVÉSZET, ZSŰRIZTETÉS...FESTÉSZETI TECHNIKÁK...

LEHOCZKY JÓZSEF INTERNETES VERSES KÉPTÁRA: Festmények, rajzok, versek, művészettörténet és egy kis heraldika, továbbá hogyan és hol lehet zsűriztetni, műpiaci információk, és néhány társadalomtudati agyficam ...

A következő linkre kattintva eljuthatsz a Csodaszarvas Internetes Műkereskedelmi Piactérbe, ahol nemcsak festményeket nézegethetsz, hanem a lexikonban művészettörténeti ismeretekhez juthatsz;- megtalálod a festők, szobrászok jegyzékét , régészeti híreket olvashatsz, megtudod. hogy hol és mikor vannak műkereskedelmi és ékszer, drágakő stb. árverések! - Látogasd meg az oldalt, majd térj ide vissza! - Kattints ide:

 

http://antikregiseg.hu/piacter/

 

index.php

Parlamenti rémálom 

                 Pamflet 2006-ból

      A parlament üléstermében most csak néhányan lézengenek, a képviselők többsége a folyosókon beszélget, várja, hogy csengessenek, jelezve az ülés újabb kezdetét.

   Az üres padsorok első sorában egy méla tekintetű, szemüveges, hosszúkás arcú, magas és vézna férfi ül, állát ujjaira támasztja és gondolkodik, időnként kinyújtja mutatóujját, majd ismét megszorítja állát, hüvelyk és mutatóujja közé fogva azt.

   A gótikus terem üvegablakain beszüremlő fény változó színfoltokat vetít a falakra. Kék, vörös, sárga villódzások, időnként újabb keveredett színhatások. Mereng a merengő. Alfa állapot.

  A neogótikus országházi ülésterembe beköltöztek idők során a történelmi múlt árnyai, régi kísértetek is, még az építés előtti időkből, felidézve ezer év jó és rossz emlékeit. Most az üvegablakokon beszűrődő fények lila összhatása árad szerteszét. A lila fény kedvez a kísérteteknek, vámpíroknak és strigáknak. Aki most alámerül az idő kútjába azt nem eresztik el.       

  Egy rémlátomás tűnik elő egy merengő gondolatban: a középkori kivégzett bűnösök rémlátomása. Egyiket kerékbe törték, másikat alsó fertályán keresztül ráhúzták egy karóra. A karó hegye lassan csúszik belé, míg az ordító bűnös áldozat  egyre lejjebb süllyed a nyárson, görcsbe merevedett, szétálló és kapálódzó végtagokkal és nyúlványokkal. Majd széthasad a görcstől és fájdalomtól, de egyre csak ordítja önkívületben és boldog mosollyal ábrázatán: „- Vörös szegfű! - Igen! Igen! Óh igen!”-

  Egy idős asszony árnya suhan át a padsorok között. Vijjog és visít: „- Én vagyok a lelkiismeret! - Nem megmondtam, ne lopj, ne csalj, ne hazudj, Ferkó gyerek, hát hiába vertem el ezerszer felhajtva szaros pendelyed alól virító csupasz seggedet? „-

 „ – Minden, amit tettem és teszek az törvényes, mindent a közjóért teszek.”-

„ – Bla-bla-bla, teszek rá! Assisi Szent Ferencről nevezték el, és azt hiszi Ferenc, hogy szent!”-

„ – Igyekszem jó lenni!”- 

„ -  Még a kormányzatod sem legitim! A pártod, mely most túlerővel bársonyszékbe ültetett, az sem legitim, hisz sokszorosan hazudtatok a választóitoknak. A demokratikus parlamenti választáskor pedig egy szerződés jön létre a képviselőjelölt és a választó között, a választó arra szavaz, amit ígérsz. Ha hazudsz, becsapod őt, mást teszel és mást szónokolsz a képviselőházban, mint amit ígértél, akkor érvénytelenné válik a szerződés, mert a kapott mandátumért nem adtál ellenszolgáltatást. A választód elvárhatja, hogy új választások legyenek.”-

„ – Az ország érdeke kívánta, hogy ne hangoztassuk a bajokat!-„

„ – A ti érdeketek, nem az országé. Abban a korban, mikor még úriemberek ültek a parlamentben , az aki becsületében lejáratta magát, az főbe is lőtte magát, hogy megmaradjon a nevének a becsülete, ugyanis ezt el is várták tőle. Belgiumban, Hollandiában napjainkban is, az a politikus, amelyik lejáratta magát, lemond, mert elvárják tőle! Miért nem veszel példát Teleki Pálról?! „-

„ – A lelkiismeretem tiszta.”-

„- Óh igen! Igen! Igen! Emlékszel, hogy született ez a szlogen?”-

„ – Hogy is? Óh igen, igen, persze, emlékezem. Mondták a tanácsadók, de lehet, hogy csak anekdóta.  Mindenesetre úgy dereng, hogy egy Bordélyházy Lukrécia nevű pártaktivistától származik. Nagy volt az ambíciója. Képviselő is szeretett volna lenni, de végül is erkölcsi aggályok miatt kizártuk tagjaink sorából. Bordélyházi idősebb Lukrécia anyja még madame volt egy közintézményben a háború előtt. Leánya, ifjabb Lukrécia, apját nem ismervén, származási helyéről neveztetett, de még pontos i-vel írta a nevét. Az ő leánya, III. Lukrécia a háború után, mint a proletariátus tagja, büszkén vallotta, hogy ő a dolgozó nép leánya, a dolgozó népet szolgálja,- ezen a címen besúgó is volt egy időben,- és mint ifjú kommunista, a többiekkel vígan dalolta, hogy „a párttal a néppel egy az utunk.” Az idők múlásával a KISZ egyik vezéregyénisége lett, majd az MSZMP tagja. Mindig nyüzsgött, egyre igyekezett. Közben anyagilag is erősödött, úgyhogy 1989-re már azok között volt, akiknek érdeke volt, hogy az ország a tőkés társadalmi szerkezetre váltson. KFT-ket alapított, tőzsdézett. Úgyhogy lelkében már egyre inkább kapitalista lett, de mint a papagáj továbbra is baloldaliságát hangsúlyozta. A skizofrén állapotot még tetézte, hogy nevét is elkezdte y-nal írni, megfényesítve származását, kimutatva azt, hogy nagyanyja, mint madame előkelő szerepet vitt saját társadalmi közegében, s ehhez adódik még, hogy bár anyakönyvileg nincs kimutatva, de apja egy herceg volt. Úgyhogy ő is felveheti a versenyt akárkivel! És ennek az ellenkezője nem bizonyítható. De hát a vér nem válik vízzé. Természetében követte anyjának és nagyanyjának, sőt ki tudja hány ősanyjának nyomdokait, sokakat szeretett és sokak által volt szeretve. Elérte azt is, hogy pártjának jogutódja az MSZP, mint arra érdemeset képviselőnek jelölje. De nagy szíve lett a veszte. Pártépületükben nagy volt a nyüzsgés, a sürgés-forgás, már fél évvel korábban készültek a kampányra. Most is elhívták izraeli állampolgárságú reklámszakemberüket, segítse reklámhadjáratukat. És ekkor történt a Lukrécia számára végzetes eset, amely viszont pártjának egy szlogent ajándékozott. A párt vezércsapata és a reklámszakemberek, a slepp kíséretében végigvonultak a folyosón, egy párnázott, hangszigetelt ajtó elé jutottak, lenyomták a kilincset és beléptek. És mit láttak? Na mit? Hát Lukréciát és egy urat, akit úgy megugrasztottak, mint a nyulat a zöldleveles bokorban, miután magára rángatta gönceit, melyek Lukrécia gönceivel együtt szétszórva hevertek egy csokorban. De ehhez még az is kellett, hogy befejezzék azt, amit elkezdtek. Így hát, még eltelt néhány perc, a betóduló tömeg pedig, csak nézte-nézte és hallgatta, hogy a terem közepén az összegabalyodott pár egyre csak azt kiáltozza:” -Igen! Igen! Óh igen!”- A reklámszakember pedig, rögtön ráharapott: „Igen! Igen! Óh igen!” –ez kell nekünk! Dalt is írunk hozzá! Ez lesz a reklámkampányunk indulója.-„

  Ezt a szlogent választották hát, a tömeg pedig, tapsolva szavalta, kórusban: „-Igen! Igen! Óh igen!”- Ja igen, persze Lukrécia sorsa viszont a szégyen lett. Hiába szabadkozott, hogy nem tudta, nem gondolta, hogy idejönnek, és az ajtó párnázva volt, semmi sem hallatszott volna ki… És különben is magánügy, nem tehet róla, hogy bejöttek. De hiába volt minden siránkozása. Ilyen személyekre nem tart igényt a párt. Visszavonták képviselőjelöltségét is. De a szlogent azért felhasználták. Óh igen! Igen! Igen!

 

   Közben, lassan elkezdenek szállingózni a képviselők a terembe. Beszélgetnek, néhány helyen már megtelnek a padsorok. De a lila csend még mindig uralkodik. Aki magában üldögél, az delejes hatása alá kerül.

   A nemzet anyósának is kedvesen becézett lendületes beszédű képviselőnő is elgondolkodott magányában, hogy vajon otthon miért nem mondhatja soha azt megkönnyebbülve és boldogan:

”- Óh igen! Igen! Igen!”- Ilyenkor persze azzal vigasztalja magát, hogy „sok a munkája, nem ér ő rá arra „ – valójában, lelke mélyén tudja az okot, ezért kerüli a parlament folyosóin is a tükröket…

De mégis, néha a nagy, forró nyári kánikulában, ha végre valahára az eső esik, kivágyik ő is az utcára, még ha derogál is már neki, kiáll az esőre, s óhatatlanul is lenéz a földre, s megpillantván arcmását egy pocsolyában, ilyenkor elkedvetlenedik.

 

  Ezalatt az ellenzéki pártvezér körbe-körbe jár a folyosón, úgy jár, mint az Urbán lelke. Gondolkodik, sokat gondolkodik, új és újabb ötletekkel rukkol elő, de a bitangok mindig lehurrogják.

  Közben a liberális kormánypártiak némely nőtagjai behúzódnak a mosdóba és Libress betétjüket nézegetik titokban, nem túl vörös-e? Azon párttársaikkal együtt, kik már beültek a padok közé, titokban mindannyian abban reménykednek, hogy a képviselőház ódon falai között nemcsak a régi szellemek kísértenek, de megbújnak a padsorok között, a hézagokban vámpírok is, akik szeretik a lila fényt, és akik az oláh Drakula vajda tojásaiból keltek ki, mikor I. Mátyás király, kegyetlenkedései miatt Visegrádba, a Salamon- toronyba záratta. Itt a hagyomány szerint denevérekkel táplálta magát, így csodálatos módon lassan hím-nőssé lett, megtermékenyítette önmagát, sárkányfészket rakott és kiköltötte mindkét tojását. Csodálatos módon törpedrakulák születtek, sárkányfiak, kiknek szárnyuk volt, melyet a denevérektől örököltek. S bár apjuk sem volt hüllő és a denevérek is emlősök voltak, mégis se nem ember, se nem denevér, de mindkét vonást viselő ördögi lények, vérszívó vámpírok születtek. Drakula vajda teremtményeit mikor már sötétedett, a nyitott ablakon szárnyra eresztette. Az útjukra bocsátott vámpírok pedig, minden éjjel repültek és folytatták útjukat, akiket megharaptak szintén vámpírrá lettek, mindannyian vérszívásból éltek. Mindenfelé elszaporodtak. Egy részük eljutott Moldáviába és Havasalföldre is, ahol még inkább szétszaporodván idővel veszedelmes ellenséggé lettek. Más részük Felső-Magyarországra és a bányavidékre is eljutott, itt is tenyésztek és szétszaporodtak, majd idővel leszármazottaik a pánszlávizmus hangadói lettek. Úgy gondolják egyes szabadkőművesek, hogy a XIX. században, a kiegyezés korában a vámpírok egy része Budapestre költözött, majd mikor a londoni parlament szebbre sikerült másaként megépült a magyarok Országháza, beköltöztek a többi szellemekkel és árnyakkal együtt a neogótikus falak közé. Azóta  időről időre megharapnak valakit, akinek ezáltal, rögtön vad elképzelései lesznek.

  Egyes szabadelvű honanyák és honatyák ezért abban bíznak titokban, hogy ha a honanyák Libress betétje túl vörös lesz, az nem baj, mert akkor jönnek majd a vérszagra a vámpírok, s óhatatlanul megharapnak majd egyeseket, s akiket megharapnak, azoknak szintén vad elképzelései lesznek. Így minden bizonnyal majd ők is liberálisok lesznek.

 

  A lila fény még mindig uralkodik a teremben. Enyhe ibolyaillat árad szét. Az anyakirálynő jön, heréi kíséretében. Mialatt a dolgozók országszerte fáradoznak azon, hogy az elkövetkező időkben majd új és új szavazatok gyűljenek, s létrejöjjön a finom lépesméz, azalatt a képviselők itt benn az országgyűlésben szintén mindent elkövetnek. Károly doktor úr ötlete volt, hogy azonos illatúra parfümözzék be magukat, így is kifejezve összetartozásukat.

  És igen, igen, óh igen, ez kellemes is! Kellemesebb, mint az a légkör, mely azok körül terjeng, akik skizofrén állapotban reformokról papolnak, miközben tudják, hogy ők jogutódjai azoknak az elődöknek, kiknek hagyományait valójában most is követik, holott hangoztatják, hogy a régi eszmék lejáratódtak, új utak kellenek. Ugyanakkor történetíróik és publicistáik által állandóan próbálkoznak azok rehabilitációjával, akik már a köztudatban régen trágyává lettek a történelem szemétdombján. Sőt, az elődök egyik fő nemzetárulóját is, hogy eltelt már egy kis idő, menteni próbálják, mondván, hogy minden, amit tett, azt jó célért tette, az országért, a népért tette, mert nem tehetett mást. De tudomásul kéne venni, hogy az igazság az, hogy ha bár Júdás árulása kellett ahhoz, hogy Jézust elfoghassák, és keresztre feszíthessék, és így Júdás árulása is elengedhetetlen volt a megváltáshoz,- mégis a valóság az, hogy Júdás akkor is, mégis csak egy hitvány áruló.

  

   Miként a zsidók Krisztus után 100-ban a „ Semone Ezre” nevű súlyos átokban minden keresztényt kiközösítettek, s ezért hangzik el a nagypénteki katolikus misén a „ Pro perfideis judaeis”, vagyis magyarul „ a judaiak hűtlenségéért” megemlékezés az imában, - úgy hasonlíthatjuk ezt a pillanatot a magyarországi, 2004 december 5-i júdás-pillanathoz .

Ezért a FIDESZ = hűség = hit pártja / a gyengébbek kedvéért: latinul a fides jelentése hit és hűség is! Míg a perfides= megtört hit és hűség, vagyis hűtlenség és hitetlenség! /- mondhatja ma joggal a hűtleneknek, a hitetleneknek, a nemzet-nélkülieknek : „ Pro perfideis Hungariaeis”, vagyis „ a magyarok hűtlenségéért” van ez így, de mi akkor is hiszünk a nemzetben, hűek és FIDESZ-esek leszünk! Ámen.

                        Lehoczky József  

 

                                   Budapest, 2006. VII. 29.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 3
Tegnapi: 29
Heti: 3
Havi: 457
Össz.: 64 712

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: Pamflet 2006-ból
MODERN KÉPZŐMŰVÉSZET, ZSŰRIZTETÉS...FESTÉSZETI TECHNIKÁK... - © 2008 - 2018 - nemokutyus.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: festmény zsűriztetés - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »