Egy kis heraldika
3. oldal
A címersisak
A címersisak a címernek a pajzzsal egyenlő fontosságú része. A sisakviselés joga eredetileg csak a lovagokat illette meg, ezért sisak csak a lovagok címerein szerepelt. Ezt a szabályt a XII-XIII. században megtartották, de később egyre kevésbé vették szigorúan. A klasszikus vagy „élő heraldika" korszakának szabályaitól teljesen idegen volt, hogy polgári személyek, sőt városok is használjanak sisakos címereket.
Sisakok, fenti ábra
Sisakok, ábra leírása: 1. Fazéksisak, XIV. századból. / Berliner Zeughaus/ 2.-3. Vödörsisak oldalról és előlről, XIV. század. 4. Vödörsisak, XIV. század második fele; Gustav von Decker birtokában volt 1927-ben, Berlinben, 37 cm magas. 5. Vödörsisak, formájában egy fejlettebb változat, XIV. század. 6-9. Csőrsisak, szemnél vágással, különböző, eltérő megoldásokkal./ Vágott sisak/10-11. Rostélysisak különféle változatai. 12. Irányzéksisak / Visierhelm/
A címerfestők a sisakok valamennyi fajtáját megörökítették: a csata- vagy zárt sisakokat éppúgy, mint a pántos vagy nyílt sisakokat. A sisak kialakítását a lovagi harcmodor tette szükségessé. A hosszú egyenes kardokkal folytatott küzdelemben kialakult a csata, vagy zárt sisak. A fej védelmére kezdetben tányér alakú lemezeket alkalmaztak, melyeken az orrot védő pánt is helyet kapott. Ebből alakult ki a XII. század végére a fejet körülvevő, felül lapos, lefelé keskenyedő csuporsisak. Később ennek a nyakat is védő, vállig érő fajtáját használták. / Fenti kép 2. ábra./
A XIII. században terjedt el a csöbör-sisak. ( Fenti kép 1. 3. és 4. ábra). Jellemzője a kúpos felső rész, a résszerű szemnyílás; szájnyílása nincs mindig, de ha van, akkor is csak lyukasztásos. Az oldalt levő kereszt alakú nyílások a sisak vérthez erősítését szolgálták.
A XV. század divatja a csőrsisak. Nemcsak formásabb, hanem praktikusabb is volt a csöbör-sisaknál. A csöbör-sisak teljes súlya a vállra nehezedett, a csőrsisak ezzel szemben követte a fej formáját, és nagyobb mozgáslehetőséget biztosított. Jobban védte a nyakat, könnyebben lehetett fel- és levenni. (Fenti kép 6-9. ábra).
A pántos vagy nyílt sisakokat a lovagi tornákon használták. A pántos sisakon a csöbör- és a csőrsisak előnyeit igyekeztek egyesíteni úgy, hogy a csöbör-sisak szerkezetét a csőrsisak formájához igazították. Jellegzetessége a szemnyílás, melyet 5-7 darabból álló pánt fedett.
A pántos sisak továbbfejlesztett változata a rostélysisak. Ezen a függőleges és vízszintes keresztpántok sűrűbb alkalmazásával rostélyt hoztak létre. ( Fenti kép 10-11. ábra).
A nyílt sisakok a XV. század lovagi tornáinak kedvelt sisakjai voltak. A magyar címerfestők azonban a XVI. századközepéig szinte kizárólagosan csőrsisakot festettek.
A háborúkban a lovagkor végével visszatértek a pusztán fejet védő sisakhoz. Ennek egyik jellegzetes fajtája az ún. salade (ejtsd: szeled) sisak, mely csak a koponyát védte. Salade sisakot viseltek Mátyás király fekete seregének katonái is.
A címereken a sisak színe acél vagy ezüst.
Magyarországon az aranysisak adományozása nem számított királyi kegynek, holott külföldön ez csak uralkodókat illetett meg.
A címertani szabályok megkövetelik, hogy a sisak és a pajzs egymáshoz illő legyen. Ennek megfelelően csupor- és csöbör-sisakhoz háromszögű vagy dobor-pajzs illik. A pántos sisakokat csücskös talpú pajzsra kell helyezni. A sisaknak pajzsra helyezésére jó példa Hunyadi János címere. A heraldikai szabály ugyanis azt követeli meg, hogy a dőlt pajzsra helyezett sisaknak mindig a magasabban álló pajzssarokra kell kerülnie. Esetünkben tehát a balra dőlt pajzs jobb felső sarkán áll a sisak, és erre kerül az aranykorona, melyre a sastollakból álló sisakdíszt helyezték.
Egy címerpajzsra csak egy sisak illik. A barokk korban azonban megváltozott a helyzet. Két előkelő család rokonságba kerülésekor - a pajzsalaktól különböző sisakdíszek megtartása céljából -, a címeregyesítéssel párhuzamosan egy pajzs fölé két-három sisakot is helyeztek. / Megjegyzés: nemcsak két család címregyesítésekor jelent meg a pajzson több sisakdísz, hanem új címeradománynak a pajzshoz csatolásaként is! Példa erre alábbi képen Báró Lehoczky Márton tábornok /Táborszernagy, Szászország és Bajorország Generálisa, Pozsony Bárója /"Baronis Posonii"/a volt Forgách Huszár-regiment, a volt Blankensteini Huszár-regiment, valamint a volt Kollonits Huszár-regiment "Valóságos Ezredese"/1705. évi címeradománya. Itt a négyelt pajzsban lévő kettősfarkú oroszlán, valamint a vörös mezőben hármashalmon álló fehér kettőskereszt, mögötte fekete sasszárny is, és a sisakdíszekben látható török lófarkas boncsokokat lengető páncélos vitéz, valamint a jatagánnal vágó kar is a tábornok korábbi vitézségi érdemeit jelzi. Ő ugyanis a török elleni harcokban, Magyarország visszafoglalásakor Esztergom, Buda és Szeged ostrománál szerzett érdemeiért emelkedett tábornoki rangra. Tehát itt a további mezőkben szereplő rák hátán álló daru a családi eredeti címer, és hozzá az érdemeket jelző címerábrák és sisakdíszek lettek rakva. Ez itt nem két család egyesítését jelzi! / Itt Johan Siebmacher: Wappenbuch című könyvéből van kimásolva a kép /Tudományos Akadémiai Könyvtár L. betűs kötet, Kat.sz: 255.075,/ a heraldika azon szabályához igazodva lett lerajzolva, hogy címerpajzsra helyezett rangjelző korona fölé nem kerülhet sisakdísz, a sisakdísznek rögtön a pajzson kell elhelyezkednie. Azonban a barokk korban ettől a szabálytól eltértek, sok estben a pajzsra rangjelző koronát tettek, és erre helyezték a sisakdíszeket. Ezért más leírásban ez a címer is úgy szerepel, hogy a pajzson bárói korona van, és a korona fölött vannak a sisakdíszek. A címeradománylevél eredetije Pest Vármegye Levéltárában található! Íme az emlegetett címer:
Lapozz a következő oldalra!
Lehoczky József: Magyar lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve - Keresd! Ide kattints: http://novella-vers.hupont.hu/ és www.novumpocket.com