Őslénytani lelet
Vagyok. Vagyok. Születek s elmúlok, miként a Reptília-rend számos példánya elsüllyedt a földtörténeti középkor latyakos mocsarában.
S nem tudhatom, alkalomadtán, a méltatlan avagy méltó utókor merész képzeletű s múltbavágyó tudálékos sarjai égnek örülve meglelnek, s összerakják ízeimet, miként a feledett s meglelt dinoszaurusz gerincezetét és porhanyós kőbordázatát. S majd tábla hírdeti múltamat, mit jelenemben is csak sejtettem, bár célomat kerestem és megleltem. Ugyanúgy belőlem ők, a tudálékosok is megsejtenek egy új célt, mit majd önmaguk ötletének vélnek,pedig mely mindig volt s született a jobb utáni vágyban...
S majd tábla hírdeti:
"A dinoszaurusznak bronhitisze volt és nem gyógyult ki soha!"
/1979./
§§§
A varjú álma
A varjú álma kérdőre vonta a Napot. -Kár! Kár! A Nap miért bitorolja az eget?
A Nap csak hallgatott, s válaszként pompájával ragyogta be az embereket.
A pompa pompa volt, kedvvel érzi, ki kedveli, de varjú koma szívére keserű könnyet hintett.
Dobban a pompa, robban a bomba; világok, álmok, kertek dőlnek halomba...
S varjú megértette: gyáva pusztulása tétlen sorvadás, - bátor szembe vágtat; - de ki tőrbe dől... Ha meghal a lét, a halálos semmi is Valami: a Nincs VANJA ... - Ez tehát mégtöbb hiányt jelent majd lelkének, mint az Élő Van VANJA.- És így ebben a Van Vanban mozogva mégis lel majd egy-két örömre.
/1979./
§§§
Egy öreg pásztor gunyoros hangú éneke, midőn leáldozott a nap.
Koromtól feketült szénmező terül itt: mély gyomrából okádta felülre a föld, és egy szál zöld füvet nem tűr meg a hátán... Az emberek koromtól feketült gyászsubába bújtak. - Hej! Fekete csákány kutat étek után, pásztoraink már nem keresik nyájaikat. Nem itatja már át szíveiket gyász sava-borsa... Hej! Mi vén pásztorok beletörődtünk már a nyavajákba!
Fűztek hajdan leányaink virágot koszorúba, s tarka borjú nyaldosta a rívó gyerek arcát. Zöld lombok alatt sóhajtozott édes vizű szerelem. De már nem ürülnek a falvak, nem gyűlik városba a nép, már nem pusztít dögvész és nem ürül szemét...
A réti ganajtúró sem hengerget már trágyabogyót, csak a gyárak fala mered még kopasz ragyaként fel az égre., de izzadságcseppek és savanyú munkakedv már nem párolog velük.
Addig hibridizálta a magát a világ, hogy degenerált korcsokat tenyésztett. Erővel kereste a színház az örömet, de csak hazug ámítás született a nyomán, és egy robaj mindent betetézett...
Tíz rablólovag lovahátán végignyargalta a vidéket... A hajdan volt pallosjog által ítélkezett, mert szükség volt rá!!!
Őrület-fellegek árja süvölt, fekete réten gyászvirág hajol; sakál üvölt szomorúan, éhen. Eső étek nem terem e réten.
/1979./
Keresse: Lehoczky József: Magyar lovagkönyv, a feudalizmus kézikönyve. Írja be a Google-keresőbe a szerző nevét és a könyv címét, s meglátja, hogy éppen hol árusítják a könyvet kedvezményesen, megrendelhető könyvkereskedőknél is, forgalmazza még Líra Zrt, Rózsvölgyi és Társa stb. Megrendelhető a Novum Kiadó raktárából is! Tekintse meg a kiadó honlapján az elérhetőséget és a könyvről szóló tájékoztatót a www.novumpocket.com oldalon! - Részletesebb ismertetőt olvashat még a http://novella-vers.hupont.hu/ oldalon is, - innen is elérhető a kiadó raktárának az email címe! Keresse a könyvet! Jó olvasást kíván önnek a szerző: Lehoczky József
A következő linkre kattintva eljuthatsz a Csodaszarvas Internetes Műkereskedelmi Piactérbe, ahol nemcsak festményeket nézegethetsz, hanem a lexikonban művészettörténeti ismeretekhez juthatsz;- megtalálod a festők, szobrászok jegyzékét , régészeti híreket olvashatsz, megtudod. hogy hol és mikor vannak műkereskedelmi és ékszer, drágakő stb. árverések! - Látogasd meg az oldalt, majd térj ide vissza! - Kattints ide: